Ápolónő

  A 2020-as évet a WHO Ápolók és Szülésznők évének nyilvánította.   Az idei ünnepi évben Mi, egészségügyi dolgozók sem gondoltuk volna, hogy ilyen kihívással szembesülünk.Többen – közöttük én magam is – az elején kissé meginogtunk, ami úgy érzem természetes, hisz nem találkoztunk még világjárvánnyal. De gyorsan felvettük a ritmust, hisz nővérek vagyunk, és ugyanolyan… Tovább »

Ha ápoló vagy tudod, hogy minden nap megérintesz egy életet… esetleg az érint meg téged. Ha nővér vagy, igazán érzed mit jelent: Ember figyel emberre… Ha nővér vagy: Részese vagy a mindennapok azon elrejtett pillanatainak, melyeket rajtad kívül senki nem láthat: Embertársaink életének örök párhuzamának. Különleges, varázslatos de egyben embert próbálóan nehéz világba csöppensz bele…… Tovább »

Az asztrológia, a misztikum kimondva vagy kimondatlanul átszövi még ma is mindennapjainkat. Őseink sok sok évvel ezelőtt azonban még nagyobb jelentőséget tulajdonítottak neki, szinte a csillagok állásához igazították életüket. Számos ősi kultúra fellelhető még a mai napig is. Egyet elhoztam Nektek. A Maják ősi horoszkópja 13 csillagjegyre osztotta fel az évet. Minden jegye misztikus és különleges,… Tovább »

A COVID-19 járvány egyre jobban befészkeli magát mindennapjainkba. Csak erről szólnak a hírek, melyek mint azt jól tudjuk vagy validak, vagy nem. Az utóbbi nagyon veszélyes. Hömpölygő áradatként özönlenek az információk, lassan nem tudjuk mit is higgyünk el. Amiről azonban kevés szó esik: Ezeknek a lélekre gyakorolt hatása. Ma már ott tartunk, hogy mindenki tökéletesen… Tovább »

Millió, kusza gondolat jár fejemben, miként tekerek hazafelé. Egymást kergetik agyamban a történések. Végtelen hálás vagyok a friss, hűs levegőnek. Talán, mire belépek az otthonom ajtaján, letisztulnak a képek. Ma még hazajöhetek. Boldogan szaladnak elém kutyáim, szorosan hozzám simulnak. Csillogó, fekete szemükben őszinte boldogság. Gazdi megérkezett. Miután letusoltam – hosszan állva a zuhany alatt remélve,… Tovább »

Járványhelyzet van.Már a szó önmagában feszültséget kelt. Mostanra mondhatni csak erről szólnak a hírek, amelyek gyakran szélsőségesek, egymásnak ellentmondanak. Nehéz kibogozni a valós és hiteles információkat. Egy olyan helyzet állt elő, ahol a társadalom tagjai azok, akik a legtöbbet tehetik annak érdekében, hogy hamarosan lecsengjen a járvány. Tudjátok, hogy nem vagyok egy pánikolós típus –… Tovább »

Minden esetben hidegzuhanyként ér, ha közlik velünk: Be kell feküdni egy kórházba. Legyen az egy előre tervezett műtét, netalán egy rutin vizsgálat során derül ki olyan betegség, amely azonnali ellátást igényel, és már haza sem engednek, vagy épp a mostani járványveszély idején karanténba kell vonulnunk. Bizony előfordul a kezdeti ijedtség következtében, idegességünkben fogalmunk sincs mit… Tovább »

Életünk egy különleges, örök körforgás.   Gondoltál már erre? Emlékszel biztosan arra, mikor kicsiny gyermek voltál… Fiatalok voltak ők is. Tele álmokkal, vágyakkal, célokkal, hittel és erővel. Minden kincsük te voltál, igaz? Az volt számukra a fontos, ami neked. A te mosolyod, a te hangod, a te érzéseid – a te lényed. Rajtad kívül szinte… Tovább »

Vannak nővéri életünkben könnyebb és nehezebb napok. Vannak olyan percek, melyeket jobb gyorsan elfelejteni, és akadnak olyanok is szép számmal, amelyek a napunk végén megmaradnak lelkünkben. Erőt adnak, átmelegítenek és mosolyt csalnak arcunkra. Olyan gyorsan elillanó, apró kis semmiségnek tűnő percek, melyek mellett mások talán elsuhannának, nem tartanák értékesnek. Mi azonban igen, mert ezek annyira… Tovább »

Ápolóként életünk nagy részét más emberek segítésére,támogatására fordítjuk. Ez a fajta önzetlen, odaadó gondozás gyakran befolyásolja személyes mindennapjainkat és egészségünket, hisz közismerten fokozott megterhelésnek vagyunk kitéve mind fizikai, mint lelki szinten. A napi 12-14 óra túlnyomórészt negatív közeg, amelyben tevékenykedünk, a folyamatosan tapasztalható lelki teher, a stressz, az emberi élet feletti felelősség, a társadalom részéről történő elvárások fokozódó súlya… Tovább »

Azt éreztem, szükségem van pár perc szünetre. Csendesen súgtam a kolléganőmnek, most ki kell mennem.  Megértően bólintott. Hálás voltam érte. Útközben készítettem egy erőt adó kávét, óvatosan kavargatva, hogy ki ne öntsem, szinte menekültem a levegőre. Az égen sötét felhők zárták el a nap sugarait, pont mint az én hangulatom pillanatnyilag. Hideg eső esett, de… Tovább »

Ápolóként dolgozni nem könnyű. Mindennapjaink zsúfolva vannak küzdelemmel, mind anyagi mind erkölcsi tekintetben, és a néhol tapasztalható infrastrukturális körülmények még nyomnak egyet vállunkon. Egyre kevesebb az ápoló, és a tapasztalható hiányosságok sokakat elriasztanak hivatásunk követésétől. Én mégis hiszem, hogy egyetlen munka sem képes azt adni, láttatni azokat a csodákat, amit egy nővér kaphat akkor, amikor… Tovább »

Az ápolási diagnózisok felállítása, terv készítése stb. egyik legimádottabb feladataink közé tartozik napi szinten, igaz?  Nos, nekem sem tartozik a legkedveltebb időtöltésem közé, de nincs mit tenni, csináljuk, ha már szükséges. De lépjünk túl a szeretem/nem szeretem kérdéskörön, dőlj hátra, és lazíts! Hoztam nektek pár kockázati ápolási diagnózist, amelyet rólunk, ápolókról állítottam fel, a teljesség… Tovább »

Mikor gyermek voltam, én is féltem kicsit az orvostól. Számomra idegen, és egy jellegzetes, semmivel össze nem téveszthető illattal azonosítom a mai napig is a rendelőt. A testvérem azonban rettegett, mai napig nem tudom miért. Mosolyogva érkezik a kép: Mikor megállt autójával előttünk a doktor, és betegsége miatt oltást akart adni neki, Ő lázasan elbújt… Tovább »

A nővérhívó gombocska. Minden nővér kedvence, igaz? Amit tudni kell róla: Eredetileg azért lett kifejlesztve, ha betegünknek azonnal ápolóra van szüksége, mert állapotában változás következett be negatív irányba, rögtön segítségére siessünk. Azonban a tapasztalat az, hogy az esetek nagy százalékában nem egészen erre használják a pácienseink. Az ápolók vérében van, ha szól a nővérhívó azonnal… Tovább »

Aki már megfordult kórházban, netán több napot eltöltött és látta azt az olykor emberfeletti munkát, amit az ápolók végeznek másokért napjaikon, könnyen rájön: Az ápolás nem könnyű feladat. Gyakran hallom betegeinktől:  – Nővérke! Én ezt semmi pénzért nem csinálnám! Én természetesen minden esetben mosolyogva visszakérdezek: Pontosan miért is? Nos, a válaszokból született ez a bejegyzés. … Tovább »

Mi, ápolók napi rendszerességgel olyan helyzeteket kezelünk, amelyek nem csupán fizikailag, hanem lelkileg is igencsak megterhelőek. Nem kizárólag az a feladatunk, hogy betegeink szükségleteit kielégítsük, tehát etessük, tisztázzuk, sétáljunk, meghallgassuk, hanem emellett feladatunk az is, hogy folyamatosan megfigyeljük állapotát, pillanatok alatt felismerjük a vészhelyzetet, az orvossal szorosan együttműködve aktív résztvevője vagyunk a gyógyításnak. A jelenlétünknek,… Tovább »

Hosszan nézem őket a falhoz támaszkova, miként belépnek az ajtón.  Aprókat lépegetve tipegnek, szorosan összekulcsolódik a két öreg kéz. Egymásra néznek, öreges tekintetük, mellyel a másik szemét keresik oly szépen csillogó. A mosolyuk szavak nélküli, mégis igaz szeretettel telt. Egy pillanatra talán meg is szűnik a világ körülöttem. Elérzékenyült mosoly húzódik arcomon, miközben felelevenednek nővérlelkemben… Tovább »

1985-ben léptem be – mint lelkes tanonc – a betegágy mellé. Lelki szemeim előtt lebeg egy régi kép rólam, első gyakorlati napomról: Hófehér köpeny, keményített figyula és kismamacipő. Halvány rúzs a számon, szolid smink fiatal, hamvas arcomon..és a szemem, a szemem oly csillogó. Biztatás gyanánt mosoly, szívemben a vágy és kíváncsiság, hogy megértsem az élet… Tovább »

Este van. Csupán az ablakon át érzékelem, teljesen besötétedett. Olyan fekete az ég, mint korán reggel, mikor otthonról elindultam.  Fáradt vagyok már fizikailag, lábaim tétován lépnek előre – pár kilométerrel gazdagabb lett ma is – épp hogy nem bukom fel bennük. Huh, pörgős nap volt. Mint mindig. Már a 14. órát húzom, agyam is mintha… Tovább »

 Anyu, Te jól tudod, Ápolónő akartam lenni. Erre vártam kicsi lánykorom óta! Igen…, meglehet az is – ahogy kutatok emlékeim között – erről álmodoztam már akkor is, mikor plüss mackómat gyógyítottam apró gyermekkoromban… Mikor bekötöztem egy kicsiny madárka szárnyacskája végét, akit lesöpört egy hirtelen jött nyári zivatar a borús égről. Mikor én voltam az egyetlen,… Tovább »

Maga sem értette teljesen mi ez… Honnan tört hirtelen felszínre? Ő nem volt ennyire érzékeny. Sírva fakadjon, könnyezzen csak úgy? Egy számára idegen ember szavaitól, egy meleg, bizakodó tekintettől, szorongató, ragaszkodó kézfogástól?  Mi történik vele? Csak ül csendesen, gondolataiba mélyedve nap végén az öltözőben. Elmereng, szemét lehunyja és engedi, hogy kinyíljon lelkének ajtaja… érzi, miként… Tovább »

Annyi mindent hallunk az elmúlásról. Annyi minden kering arról, valójában hogyan is telnek az utolsó órák. Egyrészt kíváncsiak vagyunk, de ugyanakkor olyan téma, amiről nem szeretünk beszélni, mert rettenetesen negatív érzéseket kelt bennünk.  Ha valaki igazán tudja, látja, érzi, hogyan telnek a végső percek – azok az ápolók. Ez egyike azon óráknak életünkben, mindennapjainkon, melyek… Tovább »

Sajnos az a tapasztalat, hogy nem egészen tudják a betegek, hogy egy egy egészségügyi problémával pontosan hova is kell fordulniuk. Sokan úgy gondolják, ha valami nincs rendben: Irány a sürgősségi osztály. Amely sosincs zárva, nincs szükség beutalóra, nincsen se sorszám, se érkezési sorrend. Azonban ha a felméréseket nézzük:  a sürgősségi osztályokon megjelent páciensek csak mintegy… Tovább »

Álmodtam egy világot magamnak… Egészen kicsi lány voltam, mikor egy csillagfényes nyári éjszakán megjelent egy Angyal álmomban, lágyan átkarolt, felemelt és megmutatta az én utam. Annyira élethű és csodálatosan emberi, varázslatos képeket hozott nekem, hogy hittem neki. Gyermeki lelkemmel, türelmetlenül vártam a pillanatot… Amikor pályaválasztás előtt álló kis leánnyá cseperedtem, nem volt számomra kérdés merre… Tovább »